Fogalmam sem volt, hogy mit várjak ettől a könyvtől. Spontán ötlettől vezérelve rendeltem meg, semmit sem tudtam róla, csak annyit, amennyi a fülszövegben szerepelt:

"Amikor egy félresikerült orvosi beavatkozás következtében meghal Ralph Meier, a híres színész, háziorvosának, dr. Marc Schlossernek színt kell vallania. Hiszen a szakmai becsülete forog kockán. Nem mintha lesújtaná Ralph halála, ám a filmcsillagok menő háziorvosaként nem rejtegetheti az igazságot.
Minden az előző nyáron kezdődött, amikor Marc a feleségével és két kamasz lányával meglátogatta Meieréket egy tengerparti nyaralóban. Kellemesen berendezkedtek, élvezték Meierék és filmes barátaik ingerlő társaságát, de egy szörnyű tragédia váratlanul közbeszólt, és megmutatta, hogy senkiben sem lehet megbízni. Ahogy a nyaralás lassan rémálomba fordul, Ralph későbbi halálának körülményei is értelmet nyernek, és feltárul a nyári tragédia mögött rejlő, zavarba ejtő valóság."

Ez nem volt túl sok, de úgy döntöttem, kap egy esélyt. És őszintén szólva ez volt a karantén időszaka alatt a legkellemesebb csalódásom! Fantasztikus könyv, nagyon örülök, hogy nem hagytam, hogy a borzasztó cím eltántorítson! Mert azon nincs mit szépíteni, elég szörnyű, de szerencsére ezt már az első oldalon el tudtam felejteni.

Koch csodálatos aprólékossággal építi fel a történetet és a karaktereket. Jelentéktelennek tűnő apróságokból, szinte észrevétlenül ismerjük meg a szereplőket, akikkel végül mi magunk is útra kelünk, együtt nyaralunk a kempingben, majd a nyaralóban, ahol persze ott az úszómedence is. Ami nem is lényeges. Illetve talán mégis.

Imádom az olyan könyveket és filmeket, amiknek a végén gyomron vág a csavar. Ahol azt hiszem, rájöttem a titokra, majd kiderül, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna. Koch ezt kétszer is képes volt elérni. Szinte mintha krimit olvasna az ember, holott ez "csak" egy nyaralás története. És persze egy nyaralóé, ahol úszómedence is van.

És persze nem lehet elmenni szó nélkül a főszereplő mellett. Ez az orvos az egyik legemberibb karakter, akivel valaha könyvben találkoztam. Olyan leplezetlenül őszintén vall a praxisáról, a betegeiről, az életéről, hogy egyetlen pillanatra sem kérdőjeleztem meg, hogy igazat mond-e. Nincs ember, aki ilyet kitalálna magáról. Egy orvos, aki a betegeinek szépít, nem közli a lesújtó valóságot, nem hagyja, hogy a páciens összeroskadjon a teher alatt. Saját magával viszont nem bánik kesztyűs kézzel dr. Schlosser, nyíltan elmeséli, hogy hibázott, olykor elkövetett rossz dolgokat is. Ettől emberi, sőt valamennyire kedvelhető is.

Ebben  könyvben nincsenek pozitív és negatív karakterek, itt emberek vannak, a maguk gyarlóságaival, hibáival, tévedéseivel. Az emberi test olykor visszataszító funkcionalitásával, gyógyíthatatlan testi és lelki defektusaival.