"Déborah úgy kezdi az érettségi évét, hogy egy pár cipője sincs, Isidore-nak, az utcáról felszedett kutyának köszönhetően, aki lázas szenvedéllyel rágja szét mindegyiket. De nem ez a legnagyobb baj, távolról sem ez…
Az a legnagyobb baj, hogy az édesanyja dühödt tempóban vagdossa szét a színes magazinokat, az apja pedig egy hosszú, göndör hajú ismeretlen nővel enyeleg.
Az érettségi pedig ott lebeg a láthatáron, és Déborah-nak sok segítségre, barátokra, bátorságra és humorra van szüksége ahhoz, hogy átvilágíthasson a tornyosuló felhőkön, mint a nap."

Mindig is nagyon szerettem az iskolában játszódó, gyerekeket, kamaszokat a középpontba állító történeteket. Az hiszem, ezt Szabó Magdának és az Abigélnek köszönhetem. Ez a szenvedélyem évtizedek óta kitart, úgy tűnik, nem lehet kinőni. Az utóbbi idők egyik legüdébb színfoltja ebben a kategóriában Marie Pavlenko regénye volt, amit egy barátnőm adott kölcsön, ezúton is köszönöm Dorka! :)

A díjnyertes (nem véletlenül) regény középpontjában Déborah, a kicsit esetlen különc áll, aki koránt sincs tisztában saját intelligenciájával, fergeteges humorával, megnyerő stílusával. Déborah Párizsba kalauzolja el az olvasót, az ő sorsát követjük élete egy nehéz és jelentős szakaszában, amikor minden a feje tetejére áll. Közeleg az érettségi, a legjobb barátnője levegőnek nézi, mióta szerelmes, a szülei házassága zátonyra fut, és még egy kövér, büdös, foltokban kopaszodó négylábúval is meg kell küzdenie, aki inkább tűnik kullancsnak a ragaszkodása alapján, mint kutyának. Eközben új barátokat is szerez, de velük sem megy minden könnyen, megváltoznak az érzései, és ezáltal az erőviszonyok is a nemrég kialakult triumvirátusban.

Az Én vagyok a napod könnyed young adult regénynek tűnhet, de közel sem az. A látszat ezúttal csal, a felszín alatt sokkal fajsúlyosabb témák húzódnak. Ezeket nem is csak karcolgatja a szerző, hanem igenis kimondja azokat a nehéz, sokszor fájó, kegyetlen mondatokat, amiket ki kell mondani. Persze mindvégig tudja, hogy tiniknek, fiataloknak ír, ettől egy fokkal könnyebb talán. De csak egyel!

Mindennek ellenére könnyen és gyorsan olvasható, hiába a nehézségek, tartalmi mélységek, olyan érzés, mintha beleszippantana az ember a bódító virágillatú tavaszi levegőbe egy gyönyörű napsütéses májusi napon.

Szívből ajánlom minden kamasznak és tiszta lelkű felnőttnek, aki egy kicsit meg akar mártózni a napfényben.